1 ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15

reszté,  amely  szerelemtől  csak  egy  üdvöm  lesz:  az - Petrarca összes szerelmi szonettjei

bet14/15
Sana18.04.2017
Hajmi195.73 Kb.

reszté,  amely  szerelemtől  csak  egy  üdvöm  lesz:  az,

 

ha  végre  majd  belehalok.  S  a  lélek,  mely  bizonyára

 

fejedelmi  trónt  kapott  volna,  ha  korábban  száll  a

 

földre,  nem  ily  romlott  időben.


14. 


Beh  semmis  volt  szavad,  beh  alaptalan,  hiú  az

 

a  reményi


II.  13—14.  Sok  évi  szenvedés  után  végre  annyira

 

jutott  a  költő,  hogy  Laura  nyájasabb  lett  iránta;  és

 

ép  akkor  halt  meg  imádottja.


III.  3—4.  Mivel  elviseltem  a  bú  ilyen  szörnyű  ter­


hét,  aminő  L.  halála  miatt  nehezült  rám:  nem  hiszem,

 

hogy  a  bú  egyáltalában  képes  volna  ölni.


12. 


Az  aszott  szív  olyan  mint  az  aszott  fa,  hamar

 

lángra  kap.  Már  pedig  az  én  szívem  a  sok  keservtől

 

összeaszott.


L A U E A   H O L T A   U T Á N   E B T   S Z O N E T T E K

IV. 


1—4.  Gyorsan  rohan  az  élet,  gyorsan  közéig  a

 

halál.  Í


js


  ha  ezt  elgondolom,  akkor  látom,  hogy  egy­


formán  bús  stb.


6. 


« M a jd   várásy>:


  az,  hogy  annyi  ideig  kell  várnom

 

a  halálra.



277


7—8.  Csak  ne sajnálnám  Telkemet,  mely  ilyes bűnért

 

fíokolba  jutna:  már  öngyilkossá  lettem  volna.


12—14.  Az  élet  hajójának  kormányzója  az  ész,  vi­


torlája  az  akarat-erő,  árbocza  pedig:  a  többi  erények

 

együttvéve,  mindmegannyi  vitorlák,  melyek  az  árbocz-

 

hoz  vannak  kötözve.  A  két  vezércsillag  L.  szemei.


y .  4.  Hát mért  növeled  búdat?


11.  Az  égi  üdvösség  felé  vezérlő  gondolatok,  me­


lyekben  nem  csalódhatik  az  ember.


13. 


Vesztünkre:  az 


é n


  vesztemre  és  a 


t e


  vesztedre,

 

oh  lelkem I


VI.  P.  e  szonettben  megostromolt  várhoz  hasonlítja

 

magát.  A  kapuk  előtt  ellenségképen  Ámor,  a  Sors meg

 

a  Halál  állnak.  Bent  pedig  zavart  az 


e s z m é k


  okoznak,

 

melyek  a  vár  urát  egyre  gyötrik,  nem  külömben  a

 

s zí v


,


 

mely  minden  más  tekintetben  hű,  csak  ép  a  vár

 

urához  nem  az.  Magába  fogadja  a  kínos  érzelmek  csa­


patait  és  összejátszik  a  külső  ellenséggel:  Ámorral,

 

a  Sorssal  meg  a  Halállal.  Ámor  beléje  küldi  a  régi sze­


relem  emlékeit,  a  sors  tehet  vele,  amit  akar,  beléje

 

küldhet  annyi  bút,  amennyi  csak  neki  tetszik,  a  Halál

 

pedig  egyre  belemeneszti a Laura kimultára való vissza­


emlékezést.  Ezért  az  áruló  szív  oka  minden  bajnak.


V ili.  9.  L.  halála  óta  már  nem  tudok  dalolni  sem.


IX .  12—14.  Ez  a  «sűrű,  gyászos  fátyol»  a 


t e s t , 

 

minthogy  élő,  azaz  testtel  még  bíró  ember  nem  lát-^



2 7 8

hatja  az  égi  szellemeket 


s z e m e i v e l ,


  hanem  legfölebb

 

csak  leikével.  A  költő  tehát  kesereg  azon,  hogy  mért

 

van  neki  még  ilyen  «sűrü  fátyla»,  azaz  sóvárog  a  ha­


lál  után.  E  sóvárgása  őszíti  meg.


X.  2.  A  nő  virágkorában,  mikor  már  érettebb,  hí­


vebben,  tartósabban  szeret.


5. 


«Le'peltelen'>'>:


  a  test  a  lélek 


le'ple.


14. 


Ezelőtt  három  évvel,  mindjárt  mihelyt  Laura

 

meghalt.


XII.  Szabadságnak  nevezi  a  költő  azt  az  időt, mely­


ben  szabadon  foglalkozhatik  Laura  képével;  ha  láto­


gatók  vagy  másféle  akadály  ebben  gátolja:  rabságban

 

sínylik.


13. 


Eszembe  juttatod,  hogy  a  földi  dolgok  mind

 

elenyésznek.


XIII.  6. 


«Félve'>'>


  attól,  hogy  valaki  megzavarja  ma­


gányomat.


XIY.  5—8.  Köszönöm,  hogy  mig  ezelőtt  csak  éjjel,

 

csak  álmaimban  szoktál  meglátogatni,  most  élj ősz  hoz­


zám  nappal  is,  ugyanazon  a  helyen,  ahol  életedben

 

láthattalak.


XVI.  1—9.  Csak  igen  kis  ideig,  egy-egy  röjike  per-

 

czig  szokott  Laura  képe 


t i s z t á n


  előttem  állani;  mint-

 

hogy  pedig  én  csak  akkor  lehetek  boldog,  ha  képe  előt­


tem  van:  nagy  búmon  oly  kis  gyógyszer,  minő  az  a



279


percznyi  láthatás,  nem  segít.  Hisz  az  a  kép  oly  hatal-

 

mát  gyakorol  szívemen,  hogy  Ámor  félve  látja,  mert

 

le  kell  mondania  artia  reményről,  hogy  új  szerelmet

 

ébreszthessen  bennem.  Laura  arcza,  hangja  még  egyre

 

sebzi  szívemet,  és  ha  ott  képe  megjelenik,  elűz  belőle

 

mindent  stb.


XVII.  A  sóhajtó  Laura  képe  megjelenik  a  költőnek,

 

buzdítva  őt,  hogy  törekedjék  az  égi  üdvösségre.


XIX.  3. 


«A   h a lá h .


  Másutt:  «ez  életútnak  mondott

 

mély  halált)).  P.  az  életet  halálnak  szereti  mondani.


5.  Az  égnek  mind  a  két  sarkát:  az  egész  eget.


9. 


A  harmadik  égi  körben  a  szerelmesek  laknak.

 

P.  köszönteti  Sennuccioval  ott  lakó  költő-társait:  Lan­


tét,  Cino  da  Pistoját,  Guido  d’Arezzo-t  és  Frances-

 

chino-t.


XXI.  4.  Csillagpárja,  a  Vénus-csillag  mellett.


5. 


é7i  é h r e d e k »


  ama  tévhitemből,  melyben  eddig

 

éltem.


14. 


Ö  szigorú  tekintete  által  megtartott  engemet  a

 

tiszta,  szűzies  szerelem  korlátái  közt,  én  pedig  ajkam

 

dalával  hírt  és  dicsőséget  szereztem  neki.


XXII. 


1.  T.  i.  az,  hogy  Laura  nem  engedte,  hogy

 

letérjek  a  tiszta,  szűzies  szerelem  útjáról.


5


—6.  Minden  remény  és  vágy  hiú  szokott  lenni,  de

 

leghiubb  a  szerelmesek  reménye  és  vágya,  mely  több­


nyire  múló  földi  gyönyör  felé  szokott  irányulná-



"280

XXIII.  1—4.  Ha  megjelen  Auróra:  Laurára  gon­


dolok,  aki  szintén  ott  fenn  van,  ahol  a  hajnal  ébred.


5—6.  Te,  oh  Ti tón,  Auróra  férje,  te  tudod,  hogy

 

mikor  tér  vissza  nőd.  De  én  mit  tehetek,  hogy  viszont­


láthassam  Laurát?  Hisz  ő  vele  csak  holta  után  lehet

 

majd  találkoznom I


XXIV.  11.  Hogy  életem  hajója  már  roncsolt  és

 

mégis  fergeteg  dúl  körülöttem.


XXVI. 


7—8.  Képe  olyan  elevenen  élt  szívemben,

 

mintha  csak  ő 


m a g a


  volna  ott  igazában,  delnőként,  ki

 

egy hozzá méltatlan helyre,  szerény kunyhóba érkezett.

 

Most  azonban  ő  meghalt;  végső  lépte  által  eljutott  a

 

mennybe,  hol  istennővé  lett,  mig  én,  szegény  gyarló

 

halandó,  már  annyi  vagyok,  mintha  meghaltam  volna.

 

Kimúl tán  sír  bennem  a  lélek és  sír;  amaz  Ámor  üdvét,

 

ez  fényét  veszté  el  és  mindketten  úgy  kesergnek,  hogy

 

sziklát  is  megindítana  bújok,  ha  ugyan  arról  fogalma

 

volna  a  külvilágnak.  De  nincs,  aki  e  bút  lefösse  és  így

 

mivel  lelkem  meg  Ámor  csak 


h e n n e m


  sírnak,  nem

 

hallja  senki,  csak  én.


XXVII. 


1—8. Kégente kedvencz tárgyamon  tűnődve

 

(t.  i.  Laurára  gondolva),  mindenfelé  reményt  tápláltak

 

eszméim.  Így  ha  L.  közelében  voltam:  azt  hitték, hogy

 

tán  már  most  megbánja  végre,  hogy  irántam  való  szá­


nakozása  oly  sokáig  késett  és  hogy  valahára  mégis

 

csak  megsajnál!  Ha  meg  távol  voltam  Laurától,  esz­


méim  azt  hitték:  tán  most  ő  én  rám  gondol,  félt  a  ve­



szélyektől,  remeg  éltemért.  De  mióta  Laurától  meg

 

vannak  fosztva  az  emberek:  csak 


e g y


  reményem  van:

 

s  ez  az,  hogy  ő  felülről  lenéz  rám,  hallja,  érzi  keser­


vemet.


14.  Erényeid  és  az,  hogy  én  beléjök  szeretve,  oly

 

sokat  zengtem  róluk.


XXVIII.  1.  Vádolni  szoktam  azért,  mert  szerelmes

 

lettem.


5. 


Az  orsót,  melyen  L.  élete  fonala  volt,  a  mely

 

fonál  (t.  i.  Laura  és  bájai)  nekem  hálómmá  lett.


11.  Hogy  kész  ne  lett  volna  L.  kedvéért  lemondani

 

vigságáról  és  szabadságáról.


14.  Ily  sebben,  mint  amilyen  az  enyém,  ily  lánczon,

 

mint  amilyen  az  én  szerelmem.


XXIX.  4—7.  Mindig  összefért  benne  a  szépség  az

 

erénynyel,  holott  rendesen  a  nagyon  szép  nők  nem

 

szoktak  egyúttal  nagyon  is  erényesek  lenni.  De  az  ő

 

szépsége  nem  lázadt  föl  erénye  ellen,  nem  iparkodott

 

azt megrontani.  Most azonban,  miután  meghalt,  a Szép­


ség,  azaz  a 


s z é f   t e s t


  föld  alá  szállt,  hol  most  por  van

 

szemén,  míg  az  Erény,  azaz  az 


e r é n y e s   l é l e k


  mennybe

 

röpült.


XXX. 


1—8.  Ha  múltamra  tekintek  vissza,  mely  oly

 

sok  gondolatomat  (reményemet,  álmomat,  óhajtásomat)

 

tette  semmivé,  mely  Laura  életét  (e  fagyasztó  lángo­


mat)  eloltá,  mely  kínos  tétlenségre  kárhoztatott,  mely



^ 8 2

erejét  vette  Laura  bájai  varázsának  (azáltal,  hogy  őt

 

sírba  vitte),  mely  őt  két  külön  helyre  hozta  (amennyi­


ben  teste  föld  alatt,  lelke  égben  van)  s  melynek  folya­


mában  sok  szerelmi  bánkódásomnak  nem  volt  semmi

 

jutalma:  —  megdöbbenek.


13.  xlz  a  nap,  melyen  először  láttam  Laurát.


XXXI.  3. 


iiC sillagity> :


  szemeit.


X X X II.  8.  Sokan  hiába  várnak  a  mennyország  ka­


pui  előtt.


14.  Laura  szemeiben  a  halál  tanyázik,  s  az,  ott

 

ülve,  oly  jól  érzi  magát,  hogy  egészen  megfeledkezik

 

arról,  hogy  engemet  is  el  kell  már  a  földről  hívnia,

 

mert  hisz  hát  Laurával  együtt  én  is  meghaltam.


X X X III.  8.  Melyhez  most  is  hívogat  Ámor,  de  csak

 

szokásból,  mert  Laurát  már  ott  nem  láthatom.


13.  «Mezítelen»:  mert  földi  köntöse,  teste,  itt  lenn;

 

maradt.


X X X iy .  1—3.  Álmomban  fölszálltam  a  menny­


országba  (ahol  Laura  van),  még  pedig  épen  a  harma­


dik  égbe,  a  hol  (a  plátói  elmélet  szerint)  az  erényes

 

szerelmesek  tanyáznak.


4.  Nem  volt  oly  büszke  hozzám,  mint  életében;

 

mert  életében  nem  fogta  volna  meg  kezemet  és  nem

 

mondta  volna  (1.  a  10.  és  11.  sort),  hogy  boldogságá­


hoz  csak  én  hiányzóm  és  hogy  szeretné,  ha  visszakapná

 

földi  ékét,  azaz  testét,  mert  énnekem  az  oly  nagyon,



^i83

tetszett.  Életében  ily  nyájas  nem  lett  volna.  —  «Z)e

 

s z e h h   alakhany>:


  mert  angyal  volt.


8. 


se   volty>:


  még  meg  sem  öregedtem  volt.


XX XY.  1.  «Mikor  boldog  szívem»:  amíg  még

 

Laura  élt.


3—4.  A  költő  a Sorga-patak  partján  sokszor  szemére

 

hányta  Ámornak,  hogy  mért  kínozza  annyira;  mint­


hogy  pedig  a  >Sorga,  mint  másutt  zengi  is  a  költő, «vele

 

együtt  dalol  és  zokog»:  Ámor  nemcsak  magával  Pet­


rarcával,  hanem  a  patak  habjával  is  vitázgatott.


7. 


« S z e r e l m i   r é v e r m :


  ahova  szerelmemben  úgy  me­


llék,  mintha  az  volna  révem,  kikötőm.


10.  «8í 


i i ,   k i k   a z   erdőy>


  stb.:  értsd  a halakat.


XXXYI.  4. 


«^Szép  vady>:


  Laura.


5. 


«M erészen y> :


  merészség  volt  dalolnom  olyan  dol­


gokról,  mikor  még  eszem  fiatal  volt,  szívem  pedig

 

(azaz  verselésem)  tökéletlen.


6.  Pedig  valójában  nem  volt  szívtelen,  csak  erényes.


13.  Ősz  dalomra:  arra  a  dalra,  melyet  ősz  fejjel,


öreg  észszel  zengtem  volna.


XXXYII.  2. 


« F ö ld i  nyűgy>:


  a  test  köteléke.


5. 


« H a   r o s z s z a l   g y a n u s H á h :


  t.  i.  azzal,  hogy  szerel­


mem  csupán  érzéki.


12.  Csak  a  vaucluse-i  völgybe  nézz,  ne  pedig  szülő­


földedre,  Ávignonra  is,  ahol  beléd  szerettem.  Mert  ha

 

oda  nézné],  keseregnél  az  ottani  rossz  erkölcsökön.



X X X V III.  1. 


« A z   ösvényt')'):


  az  erény  útját.


4. 


(.^ L elkének  b ö r tö n é t) ) :


  a  testet.


8. 


Az  egész-  világ  olyan  énnekem,  mintha  már

 

semmi  sem  volna  benne,  mintha  Laura  elhunytéval

 

sivataggá  változott  volna  át.


10—11.  Ámor  figyelmezteti  őt,  azaz  a  szerelem  jut­


tatja eszébe, mely tájakon,  mely  pontokon látta Laurát.


12. 


iiC sa k   lá b a   s z e n t   n y o m á t)):


  a  költő  úgy  képzeli

 

a  dolgot,  mintha  ama  lábak  nyomainak  irányán  is  meg

 

lehetne  látni,  hogy  Laura  egyenesen  égbe  ment  (olyan

 

tájra,  mely  nagyon  messze  van  az  alvilágtól  és  annak

 

tavától).


X XXIX.  1—2.  Azt  hittem,  hogy  elég  jó  dalt  tudok

 

már  írni,  nem  mintha  magamnak  volna  oly  nagy  a  te­


hetségem,  hanem  mert  Ámor  tette  erőssé  kettős  szár­


nyamat.


1.  S  azt  gondoltam  magamban:  Majd  lebukom,  ha

 

olyan  magasra  szárnyalok,  majd  nem  lesz  jó  a  dal,

 

melyet  ily  magasztos  lényről  zengek.


12.  A  természet  szőtte  Laura  bájainak  édes  köte­


lékét,  Ámor  pedig  azt  fölékesíté  külön  csábokkal.


XL.  1—2.  Kiért  szülőföldemből,  kedves  Arno

 

folyóm,  azaz  Flórencz  mellől  eljöttem  ide  a  Sorgához,

 

Vaucluse-be,  megvetve  azt  a  fényt,  melyben  bárhol

 

Olaszországban  mint  udvari  költő  élhettem  volna  és

 

jobb’  szeretve  az  itteni  szabadságot,  bár  ez  szegényn

 

séggol  jár.



285


XLI. 


—14.  K4  nem  akar  hazudni,  nem  mond  róla


dalt,  mert  tudja,  hogy  meg  sem  fogja  közelíteni  az

 

igazságot.  Csak  maga  elé  idézi  a  holt  Laura  képét  és

 

így  sóhajt  fel  magában:  Boldog,  aki  őt 


v a ló b a n


  látta,

 

akkor,  amikor  még  élt.


XLH.  4.  Piros-fehérnek  a  virágok  színéről  nevezi  a

 

költő  a  tavaszt.


11. 


Minthogy  szívem  most  is  Lauráé,  ő  nála,  mint

 

a  ház  úrnőjénél  van  a  ház  kulcsa  is.


14.  A  viruló  rét  nekem  iszonyú  pusztának,  a  csa­


logány  és  a  szép  nő  pedig  vadállatnak  látszanak.


XLV.  7—8.  Szívem  elmaradhatatlan  volt  Laurától,

 

úgy  hogy  mikor  ő  elrepült  innen,  szívem,  mintegy

 

hozzátapadva,  vele  szállt.  Még  pedig  elszállt 


t e s t é v e l


  a

 

föld  alá, 


l e i k é v e l


  pedig  az  égbe,  minthogy  én  egyaránt

 

szerettem  Laura  testi  és  lelki  bájait.


XLVI.  2.  «A 


hold o g sá g h a n y> :


  mig  Laura  élt.


4.  Hogy  oly  jól  bevésődjék  arcza  emlékezetembe,

 

hogy  majd  ha  később  eljön  a  baj  (L.  halála),  legyen

 

gyógyszerem  az,  hogy majd  akármikor  visszaidézhetem

 

arcza  vonásait.


6. 


«^Mily  r u h á b a   járy>:


  L.  a  búcsú  napján,  szokásától

 

eltérve,  fekete  ruhát  öltött.


XLVII.  1.  Mikor  Laura  meghalt,  Petrarca  már  el­


múlt  negyven  éves.  L.  ennélfogva  bizonyossá  lett  a

 

felől,  hogy  P.  szerelme  csakugyan  ment  minden  érzéki

 

vágytól.



2 8 G

9.  Midőn  máskülönben  is  el  szokott  tűnni  a  szeiB-

 

lem  érzéki  eleme.


14.  Amennyiben  porba  sujtá  Laurát.


X L V m .  2. 


« N e m   v o l t a m   m e s s z e   tőley>:


  Már-már

 

nyájasabb  kezdett  hozzám  lenni  Laura.


11— 


12.  Megöregedtem  volna  és  még  teljesebben  el­


szállt  volna  lelkemből  a  szerelem  ama  kis  érzéki eleme,

 

mely  még  benne  élt.


XLIX.  5—6.  Már  kezdte  érteni,  hogy  szerelmem

 

nem  érzéki  és  ennélfogva  már  tetszett  neki  hűségem,

 

melyen  régebben  boszankodott.


12— 


14.  ö ,  meghatva  hosszú  szenvedéseim  elbeszé­


léseitől,  boldoggá  akart  volna  tenni  még  a  földön  és

 

mintegy  j utalomképen  mondott  volna  valami  szent va­


rázs-szót,  melytől  mindketten  megifjodtunk  volna.


L.  9—14. 


«B ahérfám y>:


  Laura.  E  babérfára  szállot­


tak  eszméim,  sóhajaim,  de  az  nem  törődik  velők  és  meg

 

se  rezgett  tőlük  lombja.  Most  már  meghalt  Laura:  a

 

babérfát  égbe ültették  át,  de  szívemben  megmaradt  sok

 

gyökere  (a  rá  való  emlékezés)  és  még  régi  lakából

 

(t.  i.  szívemből)  gyakran  vissza  is  hívják.  De  e  hivó

 

szózatra  nem  felelt  senki.


LI.  13.  A  harmadik  ég,  azaz  a  szerelmesek  honá­


nak melyik részében,  kik mellett jelölték ki  az  ő lakát?

 

14.  Milyennek  tűnik  most  fel  külseje,  fátyla?



287


LII.  7.  Avignon.


12.  Ámor.


13—14.  Szerelmem  egészen  tönkretett  és  mégis  most

 

é n


  sírok  az 


6


  hűlt  porain;  nem  pedig 


6


  az  enyémen,

 

amint  óhajtottam  volna.


L ili.  6—8.  Hol  az  a  szem,  melynek  lángjai  nekem

 

tápom  voltak,  melynek  fénye  éltetett?  Laura  egyedül

 

állt  a  földön  és  páratlanul  s  ezért  az  ég  felszólítá  ma­


gához.


LIV.  2.  A  szerelem  hazáját  megfosztád  legdrágább

 

kincsétől:  attól,  mely  legfőbb  szerelmet  volt  képes  éb­


reszteni.


12—14.  Hát most legalább  az  a  nagy  bámulás, mely­


ben  erényeid  az  égben  részesülnek,  ébreszsze  fel  irán­


tam  való  könyörületedet  (úgy  mint  bájad  felébreszti

 

szerelmemet)  és  hass  oda,  hogy  én  is  minél  előbb

 

hozzád  szállhassak.


LV.  5—6.  Mint  a  nap  keresi  a  homályt,  ha  látszik

 

húga,  a  hold:  úgy  kereste  Fényem  (Laura)  is  a  sír  ho­


mályát.


8.  S  most  Laurát  a  halál  ragadta  el  tőlem:  én  is

 

a  halált  hívom  segélyül.


9.  Az  életet  P.  is  álomnak  mondja.


11.  Mert  földi  lény  nem  értheti  meg  isten  bölcse-

 

ségét.



288


LVI.  1.  Víg  azért  volt  e  nap,  mert  L.  ekkor  rend­


kívül  nyájas  volt  iránta.


8.  tjdvét  hiányosnak  mondja,  mert  még  sok  hiány­


zott  hozzá,  hogy  kárpótolva  legyenek  eddigi  szen­


vedései.


LVII.  3. 


<^Hű  s z e r m :


  mert  híven  visszatükrözé  L.

 

aggodalmát.


7. 


r é s z » :


  t.  i.  azt  hittem,  hogy  elutazva  Avi-


gnonból,  csak  egy  bizonyos  ideig  nem  fogom  láthatni

 

Laurát;  de  azt  nem,  hogy  sohasem  láthatom  majd

 

többé.


12. 


« D e   s z e m e m e t »


  stb.:  Bár  L.  arczán,  szemein  ki

 

volt  fejezve  amaz  aggodalma,  hogy  többé  nem  látjuk

 

majd  egymást:  de  én  akkor  vak  voltam,  fátyol  takarta

 

szememet  s  ezért  nem  tudtam  arczárói  olvasni.  Bár  rá

 

néztem,  de  nem  láttam  semmit.  S  ezért  most  szenve­


désem  még  fájóbb,  mert  a  csapás  váratlan  jött.


LVIII.  2. 


« V é g y   m o s t   e l  belőlünky> :


  lakjál  jól  ve­


lünk.


4. 


« L a s s ú   lá b a d » :


  mert  a  költő  csak  nehezen  tudott

 

tőle  megválni.


5.  Máskor  előrelátó  szoktál  lenni.


9. 


Eánk  szegződék  (t.  i.  Laura  tekintete)  és  ez  a  te­


kintet,  vagyis  Laura  szemei  így  szóltak  az  én  sze­


meimhez :


11. 


« J ó k o r   l e s z   t i n é k t e k » :


  ti  bizonyára  azt  fogjátok

 

mondani,  hogy  még  nagyon  korán  van,  még  ne

 

menjünk I



1289

13—14. 


De  aki  bennünket teremtett,  az most min­


ket  meg  is  semmisíthet,  mig  a  ti  élteteket,  bútokra

 

nem  bántja.


LIX.  7. 


« .S z é ts z ó r t  le v e l e it ^ :


  L.  babérfa;  szavai,

 

Do'stlaringiz bilan baham:

©2018 Учебные документы
Рады что Вы стали частью нашего образовательного сообщества.
?


rll----2.html

rlms---redaktorlar-y--x-.html

rlr-3---bismillair-rmanir.html

rm-1189-12--07--00zh.html

rm-3195-08--11--2004zh.html